A hormonváltozás hatásai a szoptatásra

A szoptatás idején van egy rövid időszak, amiről a szakirodalom nemigen ír, az édesanyák többsége mégis találkozik vele, sokszor nem kis elkeseredést vagy legalábbis tanácstalanságot átélve ennek következtében.

Sokáig általános volt az az elképzelés, miszerint a szoptatás az egyik legmegbízhatóbb fogamzásgátló módszer. Amíg szoptatunk, nem eshetünk teherbe újra – gondolhatnánk ez alapján. Egészen addig biztonságban szokták érezni magukat a párok, amíg nem jelentkezik újra a menstruáció.

Az igazság az, hogy már a szülést követő első mensest megelőzően is történik legalább egy peteérés. A hormonváltozások fokozatosan mennek végbe, nem egyik napról a másikra. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a vérzés még nem jelentkezik, az új baba viszont már megfogan. Sokszor akár több hónapos már a magzat, mire tudatosul a szülőkben a tény…

Ezt az időszakot leginkább a már meglévő kisbaba szokta megérezni, és éppen ez okozza a problémát a felkészületlen édesanyáknak. A hormonális változások hatására ugyanis megváltozik az anyatej összetétele, valamint – ebből következően – az illata és az íze is. Ilyenkor a csecsemő sokszor egyszerűen lefordul az anyamellről. Belekóstol ugyan a tejbe, de nem tud mit kezdeni a szokatlan ízzel, ezért abbahagyja a szopást. Az anyukák hajlamosak megijedni és mindenféle komoly bajt vizionálni emiatt. Arra gondolnak, nincs elég tejük vagy nem elég zsíros már, és félnek, hogy nem fognak tudni tovább szoptatni. Ha nem tudják, mi történik, persze érthető az ijedtség; végül is még a legjobban evő babák is csak egyet-kettőt szívnak ilyenkor, aztán üvöltve fordulnak le anyjuk kebléről. Mi az eredmény? Egy végtelenül kifáradt, ideges édesanya és egy éhes, sírós, feszült gyerek. Az anyák rémületét az szokta fokozni, hogy attól tartanak, elapadt a tejük. Nem ritkán már egy-két nap után tápszerre váltanak, és a fent leírt folyamatot egy gyors elválasztás követi.

Sokat segíthet, ha tudjuk, mi történik valójában, és hogy a megoldás legtöbbször kifejezetten gyors és egyszerű. A hormonváltozás hatására ugyanis a tej cukortartalma jelentősen csökken, ezért a megszokott édes zamatot egy kesernyésebb íz váltja fel, ami nyilván először kellemetlenül érinti a csecsemőt, aki egész életében mindeddig ugyanazt a táplálékot kapta. A bizonytalansága és megrökönyödése érthető, mivel teljesen szokatlan ízvilággal találkozik. Ha nem esünk kétségbe, hanem ebben a néhány napban a megszokottnál sokkal gyakrabban helyezzük mellre a kisbabát, akkor viszonylag könnyen hozzá fog szokni az új ízhez is. Két-három nap alatt azért is meg szokott oldódni a dolog, mert a tej összetétele csak időlegesen módosul, hamar visszaáll az eredeti állapot.

Számítani lehet rá, hogy a menstruáció körül a következő ciklusban – és aztán havonta újra meg újra – jelentkezni fog ugyanez a probléma, de általában hónapról hónapra egyre könnyebben elfogadja a baba a helyzetet, mivel nem éri annyira váratlanul, mint legelőször. Hamar rájön, hogy nincs veszélyben; az anyatej még mindig rendelkezésére áll, ha nem is pont ugyanolyan az íze, mint máskor.

Lehetséges tehát stressz nélkül, viszonylag könnyedén átvészelni a nehezebb napokat, egyszerűen gyakoribb mellre tételre és fokozott türelemre van szükségünk ilyenkor.

forrás: http://www.gravidaklub.hu/